Eltelt egy év mióta nem írtam a blogra. Azóta sok minden történt velünk. Először is a legfontosabb, hogy elhagytuk a szigetet és beköltöztünk a szárazföldre.
Az utolsó telünk a szigeten viszont egy hatalmas havazással zárult.
Ott ahol egyébként csak jó pár évente van nagy hó, ott most esett egy jó nagy adag, heteken át többször is.
Mivel az albérlet találás nem egyszerű Svédországban, ezért idejében neki kezdtünk a keresésnek, mert volt egy évünk elköltözni a szigetről, egy nagyobb házba. Pár hét után találtunk egy hirdetést, amit először Dani nézett meg egyedül, majd amikor a tulajdonos minket választott, mi is elmentünk megnézni. Hozzáteszem, hogy néztük egy darabig utána is a hirdetéseket és semmit nem találtunk, ami igazán szóba jöhetett volna.
Ámultunk, hogy újra egy igazán csodahelyen fogunk élni. Egy farmon, ahol tyúkok és kacsák szaladgálnak és ahol a teraszról a búza mezőre látni.
A szigetről elköltözés nem volt egyszerű menet. Autóval csak szerdánként lehet átjönni és vagy visszamész aznap délután vagy csak egy hét múlva. Végül egy utánfutót hoztunk át, amit egy hétig pakoltunk, közben apránként mindennap vittünk át holmikat egy köztes raktárba.
Az egy hét letelte után átmentünk az utánfutóért. Az utánfutóból is mindent kitettünk a raktárba, majd vártuk az utolsó estét a kicsi házban a szigeten.
Olyan, mint a Raktár háborúk című műsorban :)
Nehéz szívvel hagytuk el a szigetet. A főbérlőket nagyon megszerettük és a tenger látványát is imádtam. Persze rengeteg hátránnyal járt, de mégis csak egy nagy kaland volt.
Ezt a fotót az utolsó előtti napon csináltam, amikor még sétáltunk egy utolsó nagy kört a szigeten.
Végül április elsején búcsút intettünk a szigetnek. Szuper klassz kaland volt.
Viszlát szigetvilág, hello tanyavilág.
Az új házban, az első napokban nagyon nem éreztem otthon magam. Kicsit újra más volt. Hiányoztak a volt főbérlők és a megszokott látkép, a tenger. Pedig a reggelek az istálló mögött csodálatosan indultak.
Ezután múltak a hetek és egyre jobban éreztük magunkat. Jó idő is kezdett lenni. Megláttuk az első virágokat és láttuk, hogy ez a hely fantasztikus, hiszen nem mindennap élhet az ember egy mező közepén.
A ház a régi földpapírok alapján már állt 1910-ben, de az akkori iratok az átalakításáról szólnak, így biztos, hogy a ház jóval korábban állt már. Persze azóta sok mindent újítottak rajta, de még így is van egy hangulatos bája.
Újra igen szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy egy több, mint 120 éves házban, ami ráadásul faluni vörös, megtaláltuk az otthonunkat és igen hamar.
A tyúkok azóta már igencsak jönnek barátkozni, sőt egyik reggelre friss tojást is kaptunk az ajtó elé.
A hajóval közlekedést, felváltotta a bicikli. A legközelebbi város 4km és busz hiányában, biciklizünk, ha csak a városig megyünk és nem sok mindent vásárolunk, de imádjuk, még ha szakad is az eső.
Azóta eltelt három hónap és elmondhatjuk, hogy már nagyon is otthon érezzük magunkat.
Biztosan itt is szuper kalandok lesznek és remélem sok érdekeset mesélhetünk majd nektek a svéd tanyavilágról is.
Ha kíváncsi vagy további érdekességekre Svédországról, az Instagram-on megtalálsz minket :)
