Egy éve, hogy Svédországban, egy szigetvilág kis szigetén élünk és a lányunk lassan egy teljes iskolai évet tudhat a háta mögött, így gondoltam megosztom a tapasztalatainkat, milyen is az a bizonyos skandináv oktatás, a mi tapasztalataink alapján (hiszen, minden bizonnyal, egy városban élve, nagyobb közösségben sok minden másképpen működhet).

Mielőtt ide érkeztünk volna, volt már egy kevés fogalmunk arról milyen is a skandináv és azon belül a svéd oktatás, olvastunk pár blogban ezt-azt, de amikor az ember szembesül vele az teljesen más.

Miután elintéztünk mindent hivatalosan (személyi szám és beszélgetések) és az iskola is felkészült, megadtak egy időpontot amikortól indulhat a suli. Lánykánk a negyedik osztályba került, legfőképpen a mi kérésünkre, mert a kora alapján ötödik osztályba került volna, de időt szerettünk volna és Magyarországon is a negyedik osztályt kezdte volna, így ezt láttuk jónak. Vele együtt lettek 21-en az osztályban.

Maga az iskola 156 fős, elsőtől a hatodikig vannak csak osztályok. Az általános iskola itt kilenc évfolyamból áll, aminek az első hat éve az elemi iskolai oktatás, a következő három pedig az alsó középiskola. Ezt a következő három évet, itt a szigetvilágban, újra egy másik szigeten, egy másik iskolában kell folytatni.

Az iskola területe nem zárt, nincs kerítés csak az autóút felőli oldalon. Ha például valaki a boltba igyekszik, átmehet az iskola udvarán is, vagy ha a gyerekek hétvégén játszanának az udvaron vagy a focipályán bátran megtehetik.

Az első héten végig bent ülhettem az órákon, segíteni hol a lánykámnak, hol a tanároknak a fordításban. Mivel ez egy kicsi iskola, tényleg majdnem az isten háta mögött, így a tanároknak is elég új volt a helyzet, már csak azért is, mert a lánykánk az első külföldről érkező diák az iskola történetében, aki csak a saját anyanyelvén beszél. Ennek meg voltak és vannak a hátrányai, például, abban, hogyan segítsenek neki a nyelvtanulásban. Mivel itt az önállóságra nevelésen van a hangsúly, nem tudták biztosan, hogy a nyelvtanulásban, hogyan segítsenek. Miután összeültünk a tanárokkal és megbeszéltük, hogy lenne a legjobb és ők is javaslatokat tettek, már sokkal jobban megy mindenkinek. A lényeg, hogy le lehet ülni a tanárokkal és nem veszik rossz néven, ha javaslatokat teszünk, elfogadják, mérlegelik és próbálják a maguk módján megoldani.

Heti egyszer magyar segítővel beszélheti át Skype-on a hét történéseit és mindennap van mellette svéd segítő aki a nyelvtanulásban segíti.

A tantermekbe külön ajtó vezet az udvarról, itt külön öltöző és mosdó van, majd innen lehet a terembe menni, csakis zokniban. A gyerekek a padokban úgy ülnek, ahogy nekik kényelmes. Ez nekünk nagyon furcsa volt az elején. Tulajdonképpen, ha a lábát a feneke alá téve ül, az sem baj, vagy ha a pad tetején ül az sem baj, vagy ha éppen fordítva ül a székre az sem baj. Igazából, nekem úgy tűnt, hogy egymás zavarása nélkül tudják ezt megtenni. 

Nagyon sokszor beszélnek a tanárok angolul a gyerekekhez, nem csak angol órán, így alakulhat az ki, hogy Svédországban szinte a teljes lakosság nagyon jól beszél angolul.

A nap úgy indul, hogy mindenki viszi a kedvenc könyvét, amit éppen olvas és azt a terem bármely részében leülve olvashatja, ez kb. 30-50 percig tart. A fiúk sokszor a kanapén ülnek, mások a földön a szekrény előtt vagy két lány a tanári asztal alatt. Ez az olvasás szerdánként abban változik, hogy bejönnek az elsősök és a nagyok olvasnak nekik a kicsik által választott könyvből.

Hétfőnként a gyerekek mindig megkapják a heti tervet, mik lesznek, az elvégzendő feladatok vagy mit kell éppen olvasni, tanulni. Ezek mellett van két rubrika, a megcsináltam és a pótolnom kell. Így a gyerekek követhetik mit végeztek el, és ha marad valami a hét vége felé, következő héten elvégzik azt is. Hétfőnként a tanítás egyébként kilenc órakor kezdődik.

Utána az órarend szerinti órák folytatódnak. Nincsen konkrét 45 perces óra és nincs mindenkire érvényes csengetési rend sem, így csengetés, maximum egy kis csengővel történik vagy a tanár csak egyszerűen körbe megy, hogy lassan kezdődik az óra.

Svéd órán most éppen történeteket olvasnak, majd ezeket röviden leírva olvasónaplót írnak. Máskor van, hogy mesélni kell történetet vagy a tanár elkezdi és a gyerekek együtt mesélnek, mindenki mást adva hozzá a történethez. 

NO (Naturorienterande) órán, ami a természettudományi tárgyak összessége (mivel nincsen külön környezet vagy kémia, vagy fizika), sokszor néznek tudományos és természetfilmeket, kísérleteznek egyénileg vagy csoportosan és sok a projekt munka, amit fotóval illusztrálva kell leírni és dokumentálni.

SO (Samhällsorienterande) órán, ami a társadalomtudományokat tartalmazza, beszélnek a Nobel díjról, Einsteinről, szoktak nézni gyerek híradót, amiben a világ eseményei vannak gyerekeknek való módon elmondva. Így például Kira kérdezett Észak-Koreáról vagy éppen Amerikában vagy Európában történt eseményekről is beszélgetnek, jelenben történtekről és azok következményéről, hatásairól napjainkban.

Matematika órán többségében az iskola által biztosított IPaden dolgoznak, a tankkönyvben elvégzendő feladatokhoz használják és van rajta egy játékos program, ami kezdő módon tanítja őket a programozás alapjaira, de van külön programozás órájuk is hetente egyszer. Sokszor csempésznek érdekességeket az órába, például a Pí világnapján, pi kezdetű szavakat kellett összeírni, csapatonként vagy külsős céget kérnek fel, hogy tartsanak órát és Lego robotokon mutassák be a programozás alapjait.

A technika óra kétfelé van osztva, vagy varrni lehet, vagy faanyagokkal dolgozni és készíteni bármit, amihez kedve van a gyerekeknek. Van egy könyv, amiből ki lehet választani például, hogy madáretetőt, vagy asztalt szeretnél készíteni és a tanár megadja az instrukciókat, a kezdeti lépéseket, de a többit mind a diákok csinálják. Mindezt teljes biztonságban, mert Svédországban nagyon fontos a biztonság, elsősorban a gyerekek védelme, így használnak kesztyűt és fülvédőt, meg szemüveget is, ha csiszolnak például. 

Zeneórán a tanár gitározása mellett, a gyerekek is sokféle hangszert próbálhatnak ki. Többségében mai modern dalokat hallgatnak, akár a You tube-ról is. Év elején egy kérdőívben megkérdezték pár kérdésben, ki milyen zenét szeret, milyen stílust és annak megfelelően zajlanak az órák, hogy mindenki jól érezze magát. Az osztály évzáróra például az American Authors - Best Day Of My Life című számát tanulta meg és adta elő a templomban, miközben a zene tanár hatalmas átéléssel gitározott.

A testnevelés órákon, meg vannak az adott feladatok, amiket el kell végezni, de van olyan nap, amikor csak labdás játékot játszanak, vagy csak táncolnak vagy éppen bármit, amihez kedvük van együtt. Testnevelés egy héten, egyszer van, de másfél órás időtartamú. Nálunk kezdetben ez volt a legnehezebb óra, mert mire lefordítottak egy feladatot a többiek már bőszen csinálták és kicsit nehézkes volt utolérni őket sokszor.

Rajz órán, komolyabb ábrázolásokat, valamint különböző korok művészeteiről is tanulnak már. Legutóbb fotókat kellett készíteni és azokból fekete-fehér rajzokat alkotni vagy éppen híres festők festményeit újra alkotni. Mindeközben tanulnak a festőről és a munkásságáról, de még sem olyan erőltetett.

A tanárok inkább mentorként vannak jelen az órákon és nem a katedrán állva beszélnek reggeltől délutánig. A feladatokat a gyerekek maguk végzik és tanulják meg közben, hogyan kell elvégezni vagy megkeresni az információkat, a tanár, ha szükséges segít, de úgy vannak vele a diák magának tanul, azért, hogy utána a nagybetűs életben könnyebben elérhessék a céljaikat. 

Osztálynapló nincs, mindent online adatbázisba írnak, amit a szülő is követhet, és emailt is kapunk arról, mi történt a héten az iskolában és mi várható a következő hetekben. Ha például egy gyerek nem jelenik meg az iskolában 9 óra körül, már sms érkezik a hiányzásról, amit szintén online lehet leigazolni, ha pedig beteg előre be lehet írni az adatbázisba a hiányzást. Egy gyerek, egy huzamban orvosi igazolás nélkül 8 napot hiányozhat.

Ez a három doboz, a vélemény láda. Amit dicsérnek, amit bírálnak és a sárgába pedig javaslatot lehet tenni. Ezeket név nélkül meg lehet tenni és később megbeszélik a tanárok a gyerekekkel, hogy valamin miért nem lehet változtatni vagy más miért jó ötlet és akkor, hogyan változtassanak rajta. A dobozok alatt a saját kis tejdoboz szörnyeik, amiket ők készítettek és programozták be bizonyos mozgásra.

Az ebéd svédes, de többségében finom. Sok a hal és a krumpli, péntekenként gyakori a taco, a hot-dog vagy egyéb összerakható ételek, amiket svédasztalon válogatnak a gyerekek össze maguknak. Van vegetáriánus és húsos főétel is, ebből lehet választani. Az ebédet az iskola saját konyháján főzik. Az első héten én is ehettem kétszer ebédet, mondván időnként előfordul, hogy a szülőnek dolga van, az iskolában akkor azért ne éhezzen, mivel büfé nincs. 

Az ebédlőnél található a tankonyha, ahol főzni és például kemencében kenyeret sütni tanulnak.

Az ebéd ingyen van, mint ahogyan az iskolában minden. IPaden végzik a feladatok egy részét, de van füzet is, amibe írásbeli munkákat kell végezni. Az iskolába semmit nem kell venni, se füzetet, se ceruzát, mindent az iskola biztosít, csak a torna felszerelés saját. 

A svéd oktatásnak meg van az előnye és hátránya is, de mindenképpen rengeteg pozitívuma van, az életre neveléstől kezdve, az idegennyelv-használatán át, addig, hogy az életben mindig fontos csinálni valamit, ami akár még hasznos is lesz. Nincs mély lexikális tanulás, de megtanulnak tanulni és azt, hogy az életben, hol és hogyan lehet információhoz jutni. Nincs kiemelve egy diák sem, inkább mindenkit összefogva próbálják meg azt, hogy senki ne legyen lemaradva. A gyerekek eléggé szabadok lehetnek, ennek lehetnek hátrányai, de ettől függetlenül a tanárok rászólnak a srácokra is igen is fegyelmeznek, de sokkal később avatkoznak bele, mint normál esetben lehetne.

Sokaknak biztosan nem érthető, ha nincs megfelelő lexikális tanulás vagy nevezzük seggelésnek, mégis mit tudnak ezek a skandináv iskolák. Nos, talán annyit, hogy különböző személyiséggel rendelkező embereket nevelnek, arra a bizonyos nagybetűs életre, hogy mindenki megtalálja később az életben, ami a legjobb neki és ne a társadalom, esetleg szülői elvárásoknak akarjon megfelelni, bizonyos szakmát vagy életpályát választva, hanem azt csinálhassa, amit csak szeretne és amihez kedve van.

Ha kíváncsi vagy további érdekességekre Svédországról, az Instagram-on megtalálsz minket :)