Az erdei temető, azon ritka helyek egyike a világon, amely megmutatja az élet törékenységét, miközben ünnepli annak minden szépségét. Az 1900-as évek elején alapított temetőt, az UNESCO világörökségi listája szerint a modern építészet egyik legfontosabb alkotásaként tartják számon. 

Évente több mint 2000 temetést tartanak a Stockholm-ban található Skogskyrkogården öt kápolnájában. Itt jártunk Mindenszentek napján.

Gunnar Asplund és Sigurd Lewerentz építészek úgy akarták „megtervezni” a gyász élményét, hogy egy szomorúsággal teli sötét helyről, a remény és az elmélkedés világába tartsunk. A temető minden pontja precízen megtervezett, hogy a gyászoló úgy érezze, mindvégig fogja valaki a kezét, a természeti adottságai, pedig a legnehezebb pillanatokban kínál gyógyulást.

A gyönyörű természeti adottságokat gondosan, úgy tervezték, hogy gyógyulást kínáljanak a gyászolóknak. A természet végigvezeti a látogatókat a temetési szertartáson, majd fokozatosan újra saját életükbe – egy egységbe, amely az élet és halál örök körforgását visszhangozza.

A temetőkert minden egyes elültetett fája, gondosan meg lett tervezve, hol miért van lombhullató vagy éppen örökzöld. 

A kápolnához vezető út, majd a visszaút is teljesen más, ezzel jelképezve az elengedést és a visszatérést a normál életbe.

Egy másik példa, a lépcsősor a meditációs ligethez, melynek lépcsőfokainak magassága egyre csökkennek, éreztetve a feljutás közben a fokozatos megnyugvást.

Ez a fajta temetőélmény (azt hiszem, ez egy fura szó így együtt) számomra nem volt ismert. Az az érzésed, hogy az alkotói szinte fogják a kezedet, miközben igyekszel feldolgozni a gyászodat. Pont ez teszi igazán különlegessé ezt a helyet és mindenképpen látogatásra érdemesnek. Ezek közül is mindenképpen a Mindenszentek napja a kiemelkedő, amikor a sok fény látványától, szinte életre kel az erdei temető.

A temetőben, található egy látogatói központ is, ami már talán önmagában is ritkább dolog, de az még inkább, hogy egy kávézó is helyet kapott benne.

A hét kút ösvénye egy 888 méter hosszú, egy egyenes és gyönyörű út a Meditációs ligettől a Feltámadás-kápolnáig.

A temető weboldalán, meglepő módon meglehet tekinteni 3D-ben a helyszínek belső terét, a krematóriumét is, amire az arra érzékenyebbeknek, kicsit nehéz látvány lehet.

A temetőben összetalálkozik két kultúra, ami Svédországra és az itt meglévő elfogadásra is jellemző. Ilyenekből és sok más jellemzőkből is megismerhető az északi kultúra a kertben sétálva.

A temető legismertebb személye, aki itt nyugszik, Greta Garbo. 

A természet segítése sok módon megjelenik a temetőben. Madáretetők, odúk és még méhkaptárak is helyet kaptak itt.

Külföldön élve, azonnal megakad a szemed egy magyar írás láttán...itt is ez történt. Remélem a hozzátartozóknak nem probléma a fotó. Szegény Ibolya néni, majd 20 évet élt a férje nélkül...

Azt hiszem, akit érdekel az északi mentalitás, annak mindenképpen el kell ide látogatnia egyszer. Ha mindez Mindenszentek napján történik, az egy plusz extra 'élmény'. 

A blogbejegyzés írásakor nagyon sokat gondoltam, azokra akiket szeretek és nagyon hiányoznak és amikor a temetőre gondolok, annyira megnyugtató, hogy van ilyen is. Amikor nem az a fontos, hogy minél jobban sírjunk, hanem, hogy segítsen valaki vagy valami, feldolgozni, a szeretett ember hiányát, hogy azután is lásd az élet csodáit és örülj annak, amit együtt éltetek meg. Talán az emberiség egyik legnehezebb traumája, amivel az emberek többsége a legnehezebben bírkózik meg szerte a világban. Jó, hogy vannak ilyen helyek a világban, több kellene, de legalább lehetőség, hogy ne legyen nehéz.

Ha Stockholm-ban jártok, szerintem mindenképpen kihagyhatatlan eleme a városnak és az északi gondolkodás megismerésének és lehet magatokat is kicsit jobban megismeritek.