Az elmúlt évben az otthonok minden eddiginél fontosabb helyet kaptak az életünkben. Északon az otthon mindig a legfontosabb hely volt. Főleg ilyenkor télen, amikor sötét és hideg van odakint, akkor bent meleg, hangulatos fények és meghittség.

Az a bizonyos vörös szín

Vidéken az otthonok, a pajták és akár a kerti wc-k nagyrésze vörös, vagyis falun vörös színű, ami már-már a nemzeti romantika része. Egy szín amely összeköti egész Svédországot és amivel a nagy európai kastélyok rézből készült tetejeit akarták eleinte utánozni. 

III. Johan király a stockholmi palota építési felügyelőjének írt levelében többek között azt írta 1573-ban, hogy „rozsdaólmot” vagy „bányászati ​​pelyheket” szeretne rendelni a palota összes tetejének vörösre festésére. Valójában Európában ekkor nagyon népszerű volt a királyok körében, hogy réztetőt raktak palotáikra és birtokaikra. Svédországban fából építkeztek, és kompromisszumként Johan király úgy döntött, hogy helyette a tetőket festik le rézvörös festékkel, ezzel próbálva az európaiak réz tetőit utánozni.

Mivel a király vörös festékkel festette ki a házát, nem sokkal később a nemesek is vörös festékkel akarták kifesteni a házukat. A 17. században a házfestés nagyon exkluzív és szokatlan volt, és csak a leggazdagabb emberek számára volt lehetséges. A pigmentet fakátrányhoz keverték a védelem és a színezés érdekében. Később a papok és tisztek is vörös házakat akartak. A vörös gerendaházak a gazdagság és a státusz jelei voltak. A kontinens vörös téglaépületei voltak az akkori svédek példaképei.

A vörös festék egyre gyakoribbá vált, előfordult hogy a városok épületeit vörös panelekkel borították vagy festették. A városi hatóságok elrendelték az utcai homlokzatok vörösre festését egy-egy királyi látogatás előtt. Az épületek festése költséges volt, és általában csak az utcára néző homlokzatokat festették le, csak azt, amit látni lehetett, a hátsó oldalakat pedig továbbra is festetlenül hagyták.

A 19. században a gazdák is elkezdték kifesteni otthonaikat és melléképületeiket. A nemzeti romantika végigsöpört az országon, és a festék mostanra kezdett eljutni az egyszerű emberhez. A festéket ma is széles körben használják, és a modern, építész által tervezett villáktól a középületekig, tehénistállóktól a nyaralókig és kerítésektől a kerti wc-ig mindenre használják.

Sárga szín, annak, aki ki akart tűnni a vörösből

A sárga szín a déli, leginkább olaszországi kastályok színeit szerette volna utánozni. Mivel a sárga szín megjelenésekor már mindenkinek vörös volt a ház, ezért a sárga színnel a gazdagabbak akartak kitünni. Ezért van, hogy eredeti sárga színben a házak, itt is kúriák vagy nagyobb házak a gazdaságban, ahol a gazdaságot vezető család élt.

 A legdrágább szín

Ez a szín nem annyira gyakori ház szín, cserébe a svéd táj leggyakoribb színe, a természet közelségének jele. Ha kicsi utakon haladunk, ebből a színből, mint ház szín nem fogunk túl sokat látni, cserébe pont ettől lesz feltűnőbb és érdekesebb.

A 19. századig nagyon kevés zöld pigment volt, amelyet kültéri festékekben lehetett használni, de a 19. században nagy kémiai előrelépés történt, amikor is felfedezték a króm elemet, amely a zöld pigment alapját képezte. A zöld pigmentek közül a legtartósabb a króm-oxid zöld volt, amely változatlanul bírja a nagyon erős igénybevételeket. Ezért a zöldet a szabadban történő festéskor kezdték használni, hiszen a svéd időjárás miatt, ez nagyon is jól jött.

A 20. század közepéig viszont a zöld pigment drágább volt, mint a sárgás-barna-piros pigment, ezért a zöldet leggyakrabban a ház részleteire, nem pedig az egész homlokzatokra használták. Az stockholmi Djurgårdenben a legtöbb ház zöld homlokzatot kapott. Ezért alkották meg a "Djurgårdsgrön" kifejezést.

 A fehér, mint tiltott szín

A szürke a legrégebbi szín a svéd házakban, ami a szegénységet jelképezte. Aki viszont fehérre festette a házát az azonnal kitűnt a tömegből.

A fehérre meszelt templomok már a középkorban a hatalmat és a gazdagságot jelezték. A 16. század folyamán a Vasa család királyai is így akarták méltóságukat megmutatni. A 19. század elején Stockholm teljesen szürke-fehér volt, és az akkori városvezetésnek elege lett belőle, ezért az 1874-es stockholmi építési rendelet megtiltotta a homlokzatok tiszta fehérre festését, mivel ezt a színt "ártalmasnak vagy zavarónak" tartották a szemre. A fehér homlokzatok tilalma 1930-ig tartott, ezután másfajta fehér festékek jelentek meg, amik divatosabbak és kevésébé világító fehérek voltak, így a fehér házak festése újra népszerű lett.

Fehér házból a legtöbbet ma a Bohuslän-en, avagy a szigetvilágokban fogunk találni.  Az ilyen színű házakban, sokkal hűvösebbnek érzed a levegőt, a nyári forróságban.

A szigetvilágban ma inkább a vörös házakkal lehet már inkább kitűnni :)

 A nem annyira népszerű kék

A kék szín amellett, hogy nagyon drága volt, egy macerásabb színnek számított mindig is. Nehéz volt eltalálni az igazán szép kék színt, ami ha nem volt megfelelő túl sok is volt az ég kékje melett. Ezenkívül nem sok háztípushoz passzol, ezért ebből a ház színből se sokkal fogunk talákozni Svédországban.

Egy másik gyakori és egyben az első házak színei a szürke és a barna volt, ami eleinte, de ma is sokszor csak a gyalult léc kezelve vagy kátránnyal kenve, mert az jól bírta az időjárás viszontagságait. A barna, mint szín ma már sokszor ténylegesen festett, főleg északabbon és a norvég határ közelében.

Ha kiváncsi vagy egyéb érdekességekre Svédországról, akkor az Instagram-on megtalálsz minket ;)